Mátyás kapásai

A Vylyan novellapályázatára készült írás, második helyet értem el vele, és egy karton bort kaptam érte 2009-ben. Tar Sándor-féle szociográfia lehetne, de a lényeg a monda történetének megidézése. Még mai szemmel is jó a ritmusa, és a cselekvéssorok, a párbeszédek kellően pergősek ahhoz, hogy a hiányosságokat eltakarják. 

palóc

Tétova kárhozat

Nagyon könnyed és komolytalan szöveg egy vámpírtámadás elhárításáról. Egy éve tanítottam, mikor írtam, ha jól emlékszem, csak úgy, szórakozásból, bár már kitűnik belőle az iskolai lét kapcsán érzett ingerültség. Nincs benne egyetlen komolyan vehető karakter sem. Az abszurd figurák motivációi még vadabbak. Van benne nyoma Baka István nagyszerűen egyenleten "A kisfiú és a vámpírok" című kisregényének, és a Hellraiser/Cronenberg féle testhorrornak is. Újraolvasva egészen meglepő a felcsillanó vidámság - ritka jelenség írásaimban. 

szörnyek

Utak

Még nem létezett az emo jelenség (és most már ismét nem létezik), amikor ezt a történetet írtam. A főszereplőnek igazából persze csak halálvágya van, és mindehhez megfelelő társaságot kap egy különös éjjelen, miközben a rádió szerint odakinn, az éjszakában szörnyű dolgok kezdődnek országszerte. A fő feszültség a régi dilemma - kik az igazi ellenségeink, a szörnyek avagy a társaink? A narráció ismét kísréleti, de valamiért ez a megszaktásos, ideges szerkezet nekem még mindig nagyon tetszik. 

kísértetek

Hazafelé

Akkoriban igen sokat utaztam vonaton, és akaratlanul is fültanúja lettem mindenféle beszélgetésnek. Egy ízben két középkorú hölgyet hallgattam ki, egy kiállhatatlan és egy szelíden szenvedő hangot. Arra gondoltam, megírom őket, bele egy átlagosan rémes és egy szörnyű életbe. Azt még kivettem szavaikból, hogy tanárok, és továbbképzésre járnak a fővárosba. Talán azidőtájt újraolvastam Joyce-t - a tudatfolyamra utaló szekvenciák alapján.

szörnyek

Önmaga farkát harapó kígyó

Annak idején - a kilencvenes évek vége felé - Kőbányán dolgoztam, és hazafelé menet gyakran elgondolkoztam azon, hogy milyen módon, milyen stílusban esne meg itt egy vámpírtámadás. Persze a történet ennél posztmodenebb kíván lenni a folyamatos önmagára utalgatással. Szövegszinten talán túl bonyolulttá teszi a függő beszéd és a terjengős mondatszerkezet. Remélem, akad hozzá türelem. Én mostanában néha járok a kínai negyedbe, vagyis jó két évtized kihagyás után ismét Kőbánya földjére lépek. De mindig csak nappal.

szörnyek

27. oldal / 27

Cookie-kat használunk

Weboldalunkon cookie-kat használunk. Ezek egy része nélkülözhetetlen az oldal működéséhez, míg mások az oldal és a felhasználói élmény javítását segítik (követő cookie-k). Ön eldöntheti, hogy engedélyezi-e a sütiket vagy sem. Felhívjuk figyelmét, hogy ha elutasítja őket, előfordulhat, hogy nem fogja tudni használni a webhely összes funkcióját.