Novellák
Istencsináló
Négy gyilkos és egy római veterán az egyiptomi éjben. Az, hogy mire jutnak egymással, az a mostani novella - és egy világvallás - tétje. Az írás a közelgő keresztény ünnepkörhöz kapcsolódik a maga módján. Fanatikus keresztényeknek nem ajánlott, a vallást rugalmasan megélők talán megmosolyogják. Egyéb húsvéti írás a honalpon: https://horrornovellak.hu/katalogus/husveti-fogalmazas
Az élet álom
Van itt több minden a háttérben. Először egy olyan karakter volt a fejemben, aki előre látja mások sok halálát, ha megérinti őket. De nem tudtam megoldani, hogy miképp tett szert erre a képességre, meg amúgy is nagyon közel lett volna a sztori a Holtsávéhoz. Aztán bejött a képbe az Idétlen időkig és A holnap határa. Mind a kettő nagyszerű dolog, és a közös alapötletükben van még potenciál, amit remélem, sikerült használnom a saját verzióm megírásához. Végül hozzáraktam a Calderón idézetet, mert eszméletlen, hogy valaki majd 400 éve megírt egy ilyen történetet.
Éjféli vadászat
Sötét és hideg téli estéken recseg-ropog az erdő, a vadak menekülnek, fent, a égben szél kerekedik, földöntúli rikoltást és vad lovak horkantásait hordja. Ez az Éjféli Vadászat. Vigyázz, ne kerülj útjába, mert prédája leszel.
Kelemen
Az egykori www.kisertetjaras.blog.hu szerzőinek egyik legjobb anyaga következik. A két blogíró tragikus sorsáról a Sirom – Palóc mitológiában lehet tájékozódni. De az tény, hogy annak idején ők voltak a legnagyobb horrorrajongók…csak hát az a fránya Darwin-lény.
Karácsonyi látogató
Az idei karácsonyi novella alapját az ítélet eszméje adja. Mindannnyian – beleértve még a legelvetemültebb embereket is – úgy érezzük, hogy van egy ítélkező tekintet bennünk avagy kívülünk, mely figyeli minden cselekedetünket, de talán még a gondolatainkat is. Ahogy Kant megfogalmazta: „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” Gyermekkoromban erősebbnek éreztem ezt szigorú tekintetet, a felnőtt létben elhalványult, de még mindig ott van. A mélyen, valóban vallásos ember valószínűleg istennel azonosítja. A novellában pedig egy átok fogja felnövelni erejét, félelemmé dagasztja, és végzetes cselekedetekre sarkallja a falu lakosait.
A kép egy olasz templomban készült, a rácsok és a szobor kettőse az elérhetetlenséget sugározta, de megható maga a Krisztus-figura is, mely esetlen, naiv, ám minden aránytalansága ellenére is emberien védtelen.
A másik szobában
Ez a történet egy kifordított coming of age sztori, némi mögöttes állítással. Azt hisszük ugyanis, hogy az idő valamiféle érték, az egymásra halmozódó évek nemesítenek és többletet adnak a dolgoknak (így a személyiségnek is). Hát, ez nem egészen van így, elég csak megnézni, hogy néznek ki ma a piramisok. Az idő nem épít. Az a gondolat, hogy a gyerekkor valamiféle kezdeti állapot, amit az ifjúkor átalakít, mint lárvát a pillangó, és aztán az ember az érett felnőttkorban teljesedik ki, ez így nagyon is anyagközpontú – biológiai – megközelítés. A szent könyvek, és még a görögök is mind ellenkező irányú visszafejlődésként tekintenek a dolgok menetére: az aranykorból haladunk az ezüstkoron át a bronzkorig. Talán a keresztény üdvtan fordít ezen először radikálisan, ahol az élet- és világvégi történések teszik fel a koronát minden létezésre. E szószátyár bevezetéssel csak a nézőpontok sokféleségét szerettem volna jelezni, és élni azzal a szerény feltevéssel, hogy talán az eszmélődésünktől a kamaszkorunkig tart a legjobb része az életünknek.
Pokolkő
Némi időbe telt, míg rájöttem, hogy a folk horror nyelvét beszélem legjobban. A kifejezésnek nincs jó magyar verziója, talán a „népies horror” lehetne használni, de ez elég béna. A főbb eszközök: elszigetelt, vidéki helyszín; fura helyiek, akik esetleg sötét kultusznak hódolnak; ismeretlen, erdők mélyén, föld alatt bujkáló lények. És a mindezekkel konfliktusos helyzetbe kerülő városi, értelmiségi, naiv és a racionalitáshoz a végzetükig ragaszkodó karakterek. Filmes példaként a The Witchet (2015) és Mindsommart (2019) tudnám hozni, szerintem az utóbbi miatt lódult meg az alzsáner mozis népszerűsége. Maga a fő tétel, az, hogy a természetbe vetettség riasztó, és az ősi, naturális környezet nem idilli, hanem valami alapvetően gonoszat rejt, nem újkeletű, szerintem a Robinson Crusoe is erre épít. Aztán a felvilágosodás máig ható természetkultusza elfeledtette ezt a tudást. A folk horror kifejezés kategorizáló fogalomként való első említése az 1973-as The Wicker Man című angol film kapcsán történt meg, és a szabályrendszere attól kezdve itt-ott (akár visszamenőleg is) tisztán felismerhető horrorfilmekben és -irodalomban egyaránt. És igen, az én könyvemben, a Sirom – Palóc mitológiában és számos egyéb novellámban is ott dolgozik a mélyben. Ösztönös egymásra találás volt ez, melynek újabb példányát itt lehet elolvasni.
Távoli sikolyok a Nagyárnyékban
Régóta szerettem volna egy trükkös történetet írni, ami némiképp az időutazás paradoxonját is használja. Aztán jött egy másik inspiráció is: a motorral néha elvergődök olyan helyekre az Erdőben, ahol tényleg nagyon ritkán jár valaki, és mikor megállok, előfordul, hogy ezekben a terekben gyanús motozást, távoli morajt vagy egy különösen nyugtalanító madárhangot hallani. Nem sokáig marad az ember egy ilyen helyen, ösztönösen benne van a továbbmozgás vágya. Ezt a fajta félelmet is beleszőttem a most következő történetbe.
Utószó a Mitológiához
Rendhagyó írás, ezúttal nem széppróza. Háttérszöveg a Sirom - Palóc mitológia novelláskötetemhez egy rövid esszé formájában. Kedvenc motívumaim lesznek itt átgondolva: Észak, palócok és az erdő - még egyszer, de nem utoljára.
palóc, erdő, Sirom, novelláskötet, észak
Bábok Erdőntúlról
A jó horror kihagyásokkal (ellipszisekkel) dolgozik. Bizonyos dolgokat nem magyaráz meg, homályban tart, amit az olvasónak/nézőnek kell hozzáraknia, elgondolkozhat, filózhat rajta napokig – így a befogadás valóban közös munka lesz. Ez a nagyon hatásos eszköz Lichter Péter nagyszerű könyve (52 hátborzongató film, Scolar Kiadó 2021) alapján tudatosult bennem, bár ösztönösen lehet, már használtam korábban is. A mostani írásban az elliptikus technika és egy alternatív „rendszer nem váltás” alapozza meg a történet meseszerűségét, ami mögött felsejlik a horror, kb. úgy, ahogy a Grimm-mesegyűjtemény történeteinek jelentős része is sokkal durvább és és erőszakosabb volt eredeti verziójában. Az írás stílusa nyomokban Bodor Ádám hatást tartalmaz. E hommage ösztönös, hisz nem lehet elégszer kimondani, hogy Tar Sándorral együtt Bodor az 1989 utáni időszak legnagyobb magyar nyelvű novellistája, tőlük kettejüktől tanultam legtöbbet.
1. oldal / 28