Nem is tudom, van-e ilyen kifejezés, hogy hangosnovella, de most majd akkor lesz. A Rémálmok Könyvtára nevű csatorna keresett meg, hogy szívesen feldolgoznák az egyik-másik írásomat. Végül a Bújócska címűre esett a választás. Amikor meghallgattam, azonnal éreztem, hogy méltó feldolgozás született. Értő olvasás, szép az intonáció, jók a szünetek, a hangsúlyok. A háttérzene kapcsán én lehet, mást választottam volna, de végső soron ezzel sincs baj. Nagyon furcsa egyébként más előadásában hallani azt, amit az ember írásban - a fejében - összerak. Ez nyilván egy másik médium, a maga saját szabályaival, de összességében azt érzem, jól áll ezeknek a szövegeknek, ha kimondják őket.
A Bújócska meghallgatható itt, ha tetszett, kérem, iratkozz fel a csatornára, és nyomj egy lájkot:
https://www.youtube.com/watch?v=2DPA8BOgyxY
Hozzászólás (0 Hozzászólások)
Az összes bántalmazott nőnek vagy férfinak ajánlom ezt a novellát. Sietek hozzátenni: a csodavárás, az igazságos sorsban való hit nem lesz elég. Mindig nehéz lesz, de tenni kell a mérgező környezet ellen, ami a sorsunkat elferdíti, sőt, ki is siklatja. Ugyanakkor hiszem, hogy e környezet kialakulása ellen az egyetlen ellenszer a kultúra – ezért vannak a szövegben irodalmi és egyéb hivatkozások. A kakas például, amit Aszklépiosznak fel kell áldozni, itt magát a jó sorsot idézi meg, az istenek és szolgáik, a jó szellemek által védelmezett életutat egyengeti. A mitologikus világban mindig van segítség a legnagyobb sötétség, a legnagyobb baj idején. A mi világunk nem ilyen. Itt csak magunkra számíthatunk.
2020 októberétől írom a Sirom nevű faluhoz kötődő történeteket. Még három-négy van a fejemben, de már ebben a novellában lezárom a ciklust és az egész világot. Az idei nyár az első, amikor a világunk átalakulása aggasztó mértéket ölt - ez az írás reflektál az olaszországi Pó, a Velencei-tó és szüleim kertjének állapotára 2022 júliusában. És a legrosszabb forgatókönyvet valósítja meg. Ebben a jövőbeni világban nincs menekülés a hőség elől - csak a gyerekkori emlékekben, a mítoszokban, a mesében találnak hőseim valamiféle vigasztalást, mert a végén nem marad majd számunkra más, csak a legyőzhetetlen erdő északon.