A Járványügyi álmok novelláskötetem egyik erősebb írása, viszonylag hosszú. A kezdőjelenetet, és benne a lány sorsát a mai napig jó szövegegységnek tartom. Van ebben az írásban egy olyan "mégis morál", heroikus vonás, amely a művelt olvasónak először Mikszáth "Az a Pogány Filcsik" című novellájából lehet ismerős. Kamaszként nem értékeltem sokra azt a szöveget, de miután elmúltam harminc, és elkezdtem Mikszáthot tanítani, minduntalan szíven ütött a főszreplő lélekbeli kettősége, és a gyönyörű ív, amibe a végén Mikszáth felemeli a figurát. Valami ilyesmit akartam itt is, de persze teljesen más környezetben, eszközökkel és stílusban.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)Lassú világszétbomlás, atomizálódó emberiség, valami nagy-nagy vész, melyre csak az utolsó bekezdésekben találni magyarázatot. Elárvult gyerek, vándorlás észak felé, a Mátra, a hegyek, mint a menedék szimbólumai. Ezekből lett a lenti írás, amelyen a kelleténél is jobban látszik, hogy annak idején Térey verses regényét, a Protokollt olvastam.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)A Járványügyi álmok című novelláskötetem egyik darabja. Érdemesnek tartottam külön is publikálni. Világvége történet, ami újdonság benne, az az, hogy a fertőzés nem mindenkit változtat vérengző gyilkossá, vannak, akik valamiféle öntudatlan, békés, katatón állapotba kerülnek (vagy menekülnek a világ borzalma elől). Tulajdonképp korábbi - jobbára elromlott - életüket cserélik le erre a felelősség, érzelmek és indulatok nélküli létezésre.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)Valami elképesztően furcsa volt, amikor a Kick/ass-ben Nicholas Cage lelőtte a saját lányát. Meg persze a filmben ábrázolt végletes gyermeki brutalitás is. Azóta tűnődtem a lány karakterén, majd megszületett az alábbi dolog, ami persze megint teljesen másfelé ment el. Az egész jelenet olyan típusú képből fakad, mint amikor egy párbeszédet egy filmben csak a beszélgetőkre fókuszálva vesznek fel. Mögöttük, köröttük mocorognak a statiszták, de igazából nem látni őket élesen vagy pontosan, legfeljebb csak sejteni lehet körvonalaikat. Ehhez jön még az, amit a katonai sorozóbizottság, majd később a városi kórház pszichiáterének meséltem - egész hitelesen, mert végül is alkalmatlannak minősítettek a sorkatonai szolgálat tekintetében. Képzeld el, hogy sétálsz az utcán, és mennek el melletted az emberek, a járókelők, és egyszer csak hirtelen megfordulsz, és azt látod, hogy aki elhaladt melletted, az megállt, és visszafordulva téged bámul mozdulatlanul, mereven.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)Valamikor, jó tizenöt évvel ezelőtt egy hajnalban a vizesaknánkban eltörött a nyomócső, és nekem le kellett merülnöm a kábé két méter mély hideg vízbe, hogy elzárjam a főcsapot. Nem volt nagy dolog, de valamiért borzongatóan rossz előérzettel mentem a víz alá. Mint amikor az embert kirázza a hideg - hallottam, valahol erre azt mondják, átment egy liba a sírodon. Igazából attól féltem odalenn a szürke, félhomályos térben, hogy beleakadok valamibe, és képtelen leszek kiszabadítani magam. Az élmény azóta is többször eszembe jutott, de a mostani írásba nem teljes egészében sikerült belerakni, csupán a különös egybeesés, az előérzet és a rilkei változtad meg életed parancs kapcsán (akkoriban, tizenöt éve a filozófia, az életfilozófia tomboló lázában éltem). Két vadászatról van szó tehát, három farkasról, egy férfiról, egy szarvasról és egy elfelejtett apróságról.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)