Magáról az írásról két dolgot: valamikor a kétezeröt körül csináltam, hosszabb szünet után, és ennél éreztem ismét valamit a teremtő fantázia könnyed, örömteli működéséből. Vázlatos lett, eltúlzott karketerekkel (baltás harcigéppé torzult tanárnő), de ezt is beraktam a "Járványügyi álmok" kötetbe, mert oda illik. A másik, hogy ihletője a sziget orrában álló hatalmas panelház, melyben 98 körül laktam pár hónapot. Különös idők voltak azok.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)A fizikai támadások véres bemutatása járatta le a horrort. Amikor a narráció a rettegő áldozat lelki jelenségeinek leírására, a testi tortúra bemutatására szorítkozik - az e kategória legalja. Azt hiszem, itt is igaz, ami a filmes műfajban alapkövetelmény: mutasd, ne mondd. Valósítsd meg az érzelmi hatást, de ne statikus ábrázolási eszközökkel, hanem sejtetéssel, alapos építkezéssel, egy-egy meglepő fordulattal. Ez a nehéz, és itt válna el az irodalom a ponyvától.A lentiekben nagyon nem foglalkoztam azzal, hogy mikor és hogyan történik meg a testrabló inplantálása. A lényeg az volt, hogy a történet kifusson egy abszurd pontig, mely a támadás megfogalmazásában realizálódik. Az utolsó két mondat felé tart a szöveg, de azok is csak utalásszerűen foglalkoznak a katasztrófával.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)"A Járványügyi álmok" című kötet (lásd a Regények menüben) záró darabja. A kötetben minden történet egy fertőzés sújtotta, poszt-apokaliptikus Budapesten játszódik, ahol a hajdani lakosok egyik része bujkálni kényszerül a járványban megbetegedett másik rész elől. Itt, ebben az epilógusban már elhagytuk a fővárost, és a menekültek további, szomorú sorsa a téma.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)Ellenőriztem, hogy McCarthy regényének filmváltozata 2009-es, rá egy évre jött ki a magyar fordítás. Nagyon erősen érezni a film hatását ebben az írásban. A narrációról pedig A könyvtolvaj jut eszembe, nagyjából az is korabeli. Amúgy a keletkezéstörténet a szokásos, kis magyar reality szépreményű íróknak: a Galaktika 2008-ban hirdette meg "Hőhatár" című pályázatát, igen szigorú megkötésekkel (pl. hatezer karakter) bonyolult regisztrációs eljárással. Decemberre ígértek az eredményhirdetést - a többi néma csönd. Januárban küldtem egy érdeklődő emailt, mire jött a válasz, hogy nagyon elfoglaltak. Most utánaézve látom, nem nyertem.
Hozzászólás (0 Hozzászólások)
Ez az írás annak idején amatőr pályázaton első helyezett lett. Csak egy működőképes, gyors, könnyen emészthető horrort akartam írni, egy szégyentelenül és teljes mértékben szórakoztatni akaró darabot. Most, így újraolvasva, feltűnő a filmes jelenetezés, és a feszültség építkezése, mely ugyancsak a zombifilmek paneljeit tükrözi. A katonák közti konfliktus, párhuzamosan fokozódik az élőholt tanyalakók támadásának intenzitásával. Rémlik, hogy amikor írtam, egy fekete-fehér Jancsó film járt a fejemben, hosszú fahrtokkal. Érdekes lett volna, ha Jancsó, Romerohoz hasonlóan a maga társadalomkritikáját nem a Szegénylegények, hanem egy pusztai környezetben játszódó horror keretein belül mondja el.