Legfrissebb

Ha valaki szórakoztató irodalmat ír, akkor a világépítés mellett a személyes márkaépítés a legfontosabb tennivaló. Csák Viktor, akinek polgári szakmája a marketing, utóbbi tekintetében kitűnő munkát végzett, hisz 2023-as könyve Amazon-toplistás lett, és 2025-ben film is készült belőle. Lássuk, mi van a brand mögött.

(kép: Rotten Tomatos)

Csák egy RTL-es interjúban* azt állítja, nem ismerte a The Last of Us című Playstation-játék (később HBO-sorozat) világát, de az egészen nyilvánvaló, hogy a Silent Zone című – jobb híján zombis – posztapokaliptikus regényében számos olyan elem található, akár a történetépítésben, a karakterekben avagy a különféle praktikákban, melyek az elmúlt évtizedek zombi hype-jához köthető művekben visszaköszönnek. A legerősebben a már említett videójáték tükröződik, főképp, hogy itt is a központi elem egy férfi és egy általa védelmezett, kísért lány kapcsolata, de emellett bejön a képbe a „megharapták, de mégse változik át” motívum (igaz ezzel sokat nem kezd a szerző); a közösségek emberi hitványág miatti bukása; a kannibalizálódás és a road movie-szerű narratíva (hisz a legbiztonságosabb ebben a világban a folyamatos mozgás).
Mindez a bennfenteseknek ismerős lehet a The Walking Dead című képregény- és tévésorozatból, Max Brooks Zombi túlélő kézikönyvéből vagy Cormac McCarthy Útonjából.
A vándorlásos történet négy nagyobb helyszínt érint, ezek válnak kiemelt dramaturgiai pontokká az évekkel a járvány kitörése után zajló eseménysorban. A főszereplő páros célja valamiféle végső, idilli menedék megtalálása, bár ezt mind a ketten másképp képzelik el. Főhősünk, Cassius egy gyakorlott túlélő, konfliktusos viszonya az általa pártfogolt kamaszlánnyal (Abigail) ad némi érzelmi alapfeszültséget útjuknak, de ez a kisebb problémájuk, hisz a világot ellenséges bandák, kannibálok és a testi átalakulásuk szerint különféle osztályokba (alfa, delta, gamma) sorolt fertőzöttek, a Veszettek uralják. A kór magyarázata egyértelműen a Covid-krízishez, annak élményéhez kapcsolódik: a járvány denevérharapással indul Észak-Amerikában, amire válaszul a világ többi része karantén alá vonja a földrészt. A narratíva egyenes vonalú, pár helyen van rövid, visszatekintő szál, például arról, hogy miképp próbálják a városlakók megszervezni az életüket az összeomlás közepette, de mindez csak megágyazza a kannibál frakció kialakulását, aminek – és főgonoszának – sorsát aztán a sztori furán rövidre zárja.
A történet tehát vágtat a különféle helyszínek és konfliktusok közt a végkifejlet felé, mely során hőseink a legerősebb, leginkább átalakult és eltorzult Veszettel kerülnek szembe. Akció van bőven, fegyveres és közelharc, menekülés, árulás, csapdák – mindez maximálisan kiszolgálja az ilyen típusú történeteket kedvelőket.
Más kérdés, hogy a szöveg magyar nyelvű változata – ugyanis, ha jól értem a háttérinformációkat, előbb az angol verzió készült el – nincs szépen megírva. A lényegre törő, egyszerű nyelvezet egy dolog, de ezen túl is számos stilisztikai probléma akad a regényben, amitől persze eleve nem vártam el Nádas Péter-i magaslatokat.
A dialógusok célratörőek, semlegesek, egyedül a férfi főszereplő coolnak szánt beszólásai maradtak meg, de általában nem járulnak hozzá a jellemfejlődéshez, karakterrajzhoz. A szereplők kapcsán folyamatosan közli a szerző az különféle érzelmi állapotokat, mindenki állandan dühös, csalódott, elégedetlen, retteg – és ezt rengeteg, szünet nélkül ránk ömlő jelzőkkel ábrázolódik. A cselekvés puszta leírása helyett sokszor hasonlatokat kapunk, például ha valaki lenéz az ablakból, az azonnal dörgöli a szemét, „mintha rémálomból ébredne”, a lent látottak miatt. A jelzői stílus néha patetikus, máskor egyszerűen csak túlíró („a torkát szorító gombócot…de az kocsonyás enyvként tapadt nyelőcsövéhez”; „türkizkék szeme olyan volt, akár a kristályos, morajló óceán”), és emiatt sokszor iskolássá vagy parodisztikussá válik. Ráadásul több ízben következtelen is: az egyik szereplő haja átizzadt menekülés közben, de ezzel párhuzamosan „szénaboglyaként lobogott”. Az érzelmi nyomasztás egyébként is folyamatos: két „menjetek, én majd feltartom őket” típusú önfeláldozó tett is akad a cselekményben; a főhős a korábbi kis védencei tárgyait egy kis dobozban hurcolja (pl. delfines karkötő), üres óráiban ezeket nézegeti; és ha tragikus jelenetet kell ábrázolni, akkor azt látjuk, hogy „rojtosra ölelt plüssmaci hevert a porban”.
Az egész olyan, mintha egy túlírt, érzelmesre hangolt forgatókönyv lenne, és talán az angolból való visszafordítás se tett jót az anyagnak: az egyik fiút következetesen „bőrnyakú”-ként nevezik meg, ami a magyarban inkább a katonaságban használt szleng, a „tar” vagy „kopasz” jobb lett volna; a főhős a szájába harap késégbeesésében, ami kissé nehézkes, helyesen: „ajkába harap”; a támadó veszett, aki egyedül van, előbb „rendezi sorait” – noha egyvalaki, önmagában nem igazán képez sort.
Mindezeken túl számomra a legviccesebb dolog az Őrült Tudós toposza, aki például ilyen mondatokban mutatja meg sátáni őrültségét: „…a mennyezet felé fordította a fejét, és felszabadult, büszke kacaj tört ki belőle.”. És igen, a szöveg is „őrült tudós”-ként hivatkozik rá, mintha Tolsztoj Karenint folyamatosan, a biztonság és közérthetőség kedvéért a „megcsalt férj”-ként emlegetné.
Nagyon erős szerkesztői munkával a szöveg sokkal jobb és élvezetesebb lehetett volna.
Ellenben a film, ami belőle készült, kellemes meglepetés volt. Őszintén szólva, a trailer alapján valamiféle low-budget, sufnivideo szerű dolgot vártam, de az elkészült anyag fogyasztható, közepesen jó a műfajában. A veszettek – gondolom, anyagi okok miatt – itt nem deformált szörnyekként, hanem emberi alakban jelennek meg, ám kellőképpen fenyegetők. A fényképezés jó, a harci jelenetek pörgősek, főképp az első nagy összecsapás van szépen összerakva az elhagyott völgyben/bányában. A látványra, dinamikára tehát nem lehet panasz, egyedül a színészi játék döcög néhol, főképp Abigail esetében: a színésznő (Papp Luca) idegenül mozog a jól kiképzett túlélő szerepében, esetlenül topog egy-egy felderítés során, néha konkrétan nekimegy az előtte haladónak.
Alapvetően nagy dolog, hogy egy ötlet eljut a gyártásig, szerintem büszkék lehetünk arra, hogy egy új, magyar gyökerű horrorfilm készült.
Csák Viktor univerzumépítésében gondolkodik, hisz hamarosan kapható lesz a második kötet, mely tovább bővíti a Veszettek uralta világot. Én úgy vélem, hogy ez az anyag mozgóképre termett, ez lenne a jobb irány, egy jól kidolgozott, erős forgatókönyv, de ez persze magánvélemény, és tény, hogy a lelkesedés és a történetmesélési vágy mindenképp ott van a Silent Zone mindkét leképzésében. Ami már önmagában értékelendő.

*https://rtl.hu/kultura/2024/03/22/csak-viktor-silent-zone-amazon-bestseller-sikerkonyv