Legfrissebb

Mindkét könyvem megvásásárolható a hivatalos webshopban

ITT

A történet kezdőmondatát a valóság adta. Pár éve olvastam Zoja Koszmogyemjanszkaja brutális történetét, illetve - sajnos - megnéztem a kivégzéséről és holttestéről a képeket. Az eseményeket magyar környezetbe helyeztem, hisz a Karancs völgyének is megvoltak a maguk mártírjai, akiket - mint Zoját - mára majd mindenki elfeledett. A Háború Isten ellen kötetben ennek az örök brutalitásnak a körforgását próbáltam megragadni, amit minden teremtett és teremtő lény érez egymás iránt, és amiből csupán látszólagos menedék a szeretet. A novella emellett kapcsolódik a Sirom - Palóc mitológia világához is, nemcsak a kisertetjaras.blog.hu említése és a főszereplő miatt, nem, hanem azért is, mert aki olvasta a könyvet, az az utolsó bekezdésben ismerős tájon találja majd magát.

Bár a Kísértetjárás blog immár öt éve megszűnt, a rövid idő alatt, míg létezett, nagyban hozzájárult a hazai horror- és paranormális irodalom és dokumentáció színvonalához. A blog két szerzője 2017-től 2020-ig járta az országot és rögzítette a különös jelenségeket, a helyi legendákat, a fura hiedelmeket. A kész anyagokat szöveges és audiovizuális formában publikálták a blogon és a Youtube-on. Több tucatnyi bejegyzésről van szó, melyek mindegyike szép magyarsággal, igényes szerkesztéssel és vágással készült. A szerzők halálával mindez eltűnt. Állítólag a szülők döntése nyomán került sor a törlésre. Ami a hagyatékból megmaradt, az az internet bugyraiban fellelhető szövegek, olvasóik által lementett majd újrapublikált cikkek formájában kering a köztudatban. Jelen írás a leghosszabb és legérdekesebb anyaguk, ami Noémi és Bálint nevét örökre a magyar horror élvonalába emeli. Halottak napja előtti publikálásával az ő emléküknek adózom.          

A kísértetjaras.blog.hu egykori publikációiból szemezgetünk ismét. A nádi leány a sikerültebb darabok közül való, ezt átérezni főképp akkor, ha hozzám hasonlóan valaki gyerekkorában gyakorta játszott elbűvölően nagy nádasban, melynek a közepén, mikor az ember mozdulatlanná dermedt, és hallgatta a szélben hajladozó szálak susogását, olyan érzés volt, mintha egyedül volna a világon. Könnyű volt ilyenkor azt hinni, hogy odakinn, a nád peremén túl a Gonosz ólálkodik.