Torza

Ez egy nagyon rövid és tömör írás.  Azért szeretem, mert bár a főhős nem követ el semmit, mégis visszataszítóbbnak tűnik, mint a valódi gyilkos. A Torza nevet más helyen is felhasználtam már. Nagyon fontosak a szövegben a képek, a felvillanó ábrák, kivágások. Ezek jó esetben rímelnek is - így a gyöngy a spermával, a halott, megerőszakolt teste a fiúk zuhanyjelentével, a balta pedig az ollóval. Azt hiszem Torza világa működőképesen rémísztő. Egyébként ismertem egy volt kollégiumi nevelőtanárt, mesélt a dologról ezt-azt. Gyötrelmesebb munkát nehezen tudok elképzelni.

Torza harminckét éves volt, a külvárosban lakott. Felügyelő tanárként dolgozott egy kollégiumban. Gyakran aludt nyitott ablaknál, akár télen is. Hajnalban néha arra ébredt, hogy fázik. Szerette a tojást – minden formában elkészítve. A gyerekekkel sok baja volt. Mivel kerülte a konfliktusokat, rájuk hagyta bűneiket. Gyakran látta a vécéből kigomolygó füstöt, mégse szólt semmit. A betört ablakot kifizette az ismeretlen tettes helyett. Az ellopott fogasokat otthonról pótolta. Egy parkon keresztül járt haza. Átsétált a lerombolt padok és a satnya bokrok közt, majd buszra szállt. A lakása kicsi volt, de otthonos. Bútorait a szüleitől örökölte. Elemes, hetvenes évekbeli darabok voltak, csupa plüss és él és gömbölyűség. A rántottát néha túlsütötte. Ráncos alja ilyenkor ropogott a foga alatt. Egyedül élt. Nehezen barátkozott. Régen majdnem lett egy felesége. Nem járt el sehova. Esténként inkább olvasott. Legjobban az olyan történelmi tárgyú könyvek érdekelték, melyekben érdekes eseményeket, pletykákat is talált. Annak a régi kapcsolatnak az emlékét, mint ékszerdarabokat vette elő elalvás előtt a sötét hálószobájában. Ábrándozva idézte föl a meghitt pillanatokat. Hamar öregedett, már százhuszonnégyezer-hatszázötvenkét ősz hajszála volt és negyvenhárom szemkörüli ránca. Reggelente sokáig mosta a fogát. Különösen tartott a kollégium kövér, paraszti származású fiúitól. Tudta, hogy ebben a korban minden gondolatuk a szex körül forog. Visszataszítónak tűntek szemében a nimfomániás, túlsúlyos és buta emberek. Kollégái kedvelték. Nem beszélt sokat, mindig hajlandó volt beugrani helyettesíteni. Sokan homoszexuálisnak tartották, úgy is hívták a háta mögött, hogy „a buzika”, pedig nem gondolták komolyan. Teát és kávét ivott, rengeteget egy nap. Erre ment a fizetése. Más folyadékot csak vizet. Nem értette a reklámok poénjait. Sokszor a szóbeli viccelődést se. Mégis elmosolyodott bizonyos dolgokon. Az apró testű kutyák és a morzsát csipegető madarak látványa különösen tetszett neki. Egy nap, a parkban hazafelé valami megcsikordult talpa alatt. Lehajolt érte, egy gyöngyszem volt. Forgatta ujjai közt, majd zsebre rakta. Köd volt, nagyon szerette ezt az időt is, de csak akkor, ha még lehetett benne tájékozódni. Ilyenkor minden másnak tűnt a szemében. A sárga világításban, mint egy idegen bolygón lépkedett a buszmegállóig, ahol furcsa lények várakoztak. Két nappal később razziát tartott két társával. Azok ordítozva, csapkodva borították ki a fiókok tartalmát a földre. Az egyik a katonaságból jött, sokat kiabált és sokat ivott. A másik tornatanár volt, előző helyéről kirúgták a módszerei miatt. Azt beszélték, meghalt egy gyerek a keze közt, de Torza ezt nem hitte el. Ő maga csak ímmel-ámmal nézegetett bele a fiókokba. A fiúk az ágyak végénél álltak. Ha épp nem néztek rájuk, obszcén jeleket mutogattak a három férfinak. Torza éhes volt. Bundáskenyeret hozott alufóliában ebédre. Tudta, hogy zsíros és hideg lesz, mégis alig várta, hogy elővehesse táskájából. Az egyik fiók zoknijai közt felragyogott valami. Egy nyaklánc volt. Elszakadt. A gyöngyök elborították a sötét zoknikat, csillogtak, mint a friss tojásfehérje. Torza nem szólt semmit. Becsukta a fiókot. Egy nagydarab, korán szőrösödő, álmos tekintetű fiúé volt. Sápadtan állt Torza mögött. Csak a szeme nem félt, gúnyosan csillogott, noha Torza eddig még soha nem látott benne érzelmet. Hasába mart ismét az éhség. Hazafelé menet megállt ott, ahol a gyöngyöt találta. A fák közt látszottak a kollégium ablakai. Lángoltak a lemenő naptól. Torza belépett a szúrós bokrok közé. Itt majd embermagasságban hajoltak össze. Mögöttük, egy kis tisztáson, ott feküdt a nő. Elegáns kosztümje letépve. Széttárt, bozontos lábközén száradt sperma csillogott. Arca grimaszban. Nyaka lila és fekete. Szétdőlő mellein harapásnyomok. Torza gyorsan kihátrált a bokorból és hazament. Aznap már nem evett, és nem olvasott semmit. Máskor is megesett vele valami hasonló: néha minden ok nélkül olyan izgatott állapotba került, hogy képtelen volt bármit is tenni. Csak járkált faltól falig. Legszívesebben táncolt volna. De nem szokott csak úgy táncolni. Éjfélig ült az ágyán, markában a talált gyöngyszemmel. A szomszéd ház előtt valaki részegen énekelt. Amikor felállt, hatodszor ment a vécére, már alig jött valami. Utána pottyantotta a gyöngyöt. A hirtelen beálló nagy csöndben a mosdó tárgyai várakozóan csillogtak. Másnap korán ment dolgozni. Szokásától eltérően vett egy napilapot. Nem írtak benne semmit a dologról. Kora délután egyedül maradt a közös irodában. Kihúzta az egykori tornatanár asztalának fiókját. Elkobzott pornóújságok voltak benne. Torza gyanakodott, hogy némelyiket maga a férfi vásárolta. Kiválasztotta a legkevésbé gyűröttet. Kinyitotta középen. Az egész alakos képen egy nő feküdt, kitekert pózban, feltárva nemiszervét. Torza kitépte a lapot, az újságot visszatette a helyére. Szerette ezt a napszakot. Az alkonyatot és a kora délután óráit. A bizonytalan őszt és a még fagyos tavaszt. Megérezte a levegőben a változás szagát. Ollót vett elő, és háttal az ajtónak elkezdte felvagdosni a képet. Először a karokat és a lábakat. Aztán az ízületeknél még kettőbe mindet. Azután a fejet. Majd, rövid gondolkodás után négybe vágta a torzót is. Összeszámolta: tizenhárom darab papír lett. A kukába dobta a testrészeket. Délután sorba érkeztek a diákok, megteltek a zuhanyzók. Torza kint állt a folyosón, látta a nagydarab fiút a mosdóba menni. Fekete alsónadrág volt rajta, fehér testén hullámokat vetett a háj. Nem nézett vissza rá. Amikor a volt katona visszatért a kocsmából, Torza szól neki, hogy el kell mennie. A közelben volt egy szupermarket. Tizenhárom darab fekete műanyag zsákot, egy köteg spárgát és egy kisméretű, vörösre festett fejszét vett. Az egészet egy nagy szatyorban vitte vissza a kollégiumba. Aznap ő volt az éjszakás. Tíz körül végigjárta a termeket, és leoltotta a villanyt. Tudta, hogy öt perc múlva ismét fényárban úszik majd minden. A nő fölött állt öt perc múlva, és valóban, több ablakban látta kigyulladni a fény. Miközben csinálta, csodálkozva vette észre, hogy nincs sok vér. Úgy gondolta, időközben megszikkadt a testben. A forgácsokat elásta a puha földben. A teli zsákokat otthagyta, a fejszével együtt. Nem szerette a húst. Anyja minden hétvégén beleerőltetett két szelet rántotthúst. Nem dolgozta meg jól őket, így azok rágósak és inasak voltak. Hajnalban, az ügyelet lejártával, szokásától eltérően gyalog ment haza. Útközben a parkban magához vett egy zsákot, és pár utcával odébb beledobta egy kukába. Ez így ment minden este, mikor ügyeletet vállalt. Pár nappal később azonban két civil ruhás nyomozó lépett a tanáriba. Ismét egyedül volt, és meglepődött, hogy ezek nyomozók. Nem így képzelte el őket. Az egyiknek erős izzadtságszaga volt. A másikon nyikorgott a bőrkabát. Előadták jövetelük célját: telefonbejelentést kaptak, hogy valaki egy lopott ékszert rejteget a kollégiumban. Torza megkérdezte, kit gyanúsítanak. A kövér, sunyi képű fiú nevét mondták. Torza bezárta az irodát, és kérte őket, kövessék. Az épület majdnem teljesen üres volt. A közeli stadionban fontos meccset játszottak. A fiúk többsége ott volt, a tornatanárral. Idehallatszott, ahogy fel-felzúg a tömeg. Torza belépett a hálóterembe. Egy fal melletti ágyon az egyik itt maradt diák olvasott. Torza kiküldte. Az izzadtságszagú nyomozó megkérdezte, melyik a meggyanúsított fiú szekrénye. Torza találomra rámutatott az egyik szekrényre, majd kiment. A nyomozók öt perc múlva távoztak. Úgy vélték, valami ugratásról van szó. Fáradtak voltak. Torza nem látott náluk pisztolyt. Másnap eldobta az utolsó zsákot is, saját lakásától nem messze. Tetejére helyezte a megtörölgetett fejszét. A kollégiumban már híre ment a rendőrök eredménytelen látogatásának. Torza ezt úgy tudta meg, hogy amikor a következő nap délutánján kihúzta fiókját, hogy kivegye belőle sajtos szendvicsét, megpillantotta a nyakláncot, pontosabban egy maráknyi gyöngyöt. Odakinn a tornatanár rekedten kiabált valakire. Torza szeméből könny potyogott a fiókba.

2009