Metszés

Ezt 2021-ben írtam, mikor apám már gyöngeségre hivatkozva kijelentette, hogy jövő tavasszal már nem vállalja a metszést. Ugyanezen évben, nyáron a nem sokkal korábban telepített feketeribizli trióból kettő elszárad - ezért, vagyis a tanulásvágy és a kérdezési lehetőség okán csatlakoztam az Facebookon a Metszés nevű csoporthoz. Elképesztő élmény. Nagyon sokféle téma jön fel naponta, plusz kertek, hátsó udvarok, telkek képei az ország minden részéből, különleges nyelvezettel fogalmazó karakterek, érthetetlen vagy durva humor és – legtöbbször – igazi lelkesedés, amit manapság nagyon kevés helyen érezni. Általában mindenkinek csak javasolni tudom, hogy valami számára idegen téma köré szerveződő közösség csoportjába csatlakozzon be - így lehet kilépni a buborékból, és a lehető legtöbbet megtudnunk a köröttünk élő emberekről és társadalomról. Azonnal tudtam, hogy írni fogok az élményeimről, és a történet is megvolt hozzá régebbről a fejemben, igaz, az eredeti verzióban egy ősöreg tölgyfát vagy diófát képzeltem el, ami egy parasztcsalád udvarán áll, és generációkon át mérgezi és gyilkolja a családtagokat, de aztán ezt elvetettem, és egy jóval összetettebb szimbolikát választottam, aminek persze népmesei gyökerei is vannak. Természetesen a novellában ábrázolt személyeknek a valósághoz semmi kapcsolódásuk nincs.

Mikor Tóth megérkezett Siromba, és kiszállt az autóból, úgy érezte, ráborulnak a falut körülvevő hegyek vagy inkább dombok, és kinyomkodják tüdejéből a település ritkás levegőjét, amiben a tornácokon száradó savanyú gumicsizmaillat és a patakba engedett szennyvízből előpárolgó Ultra mosópor tiszta aromája vegyült. Fejét masszírozva körbenézett, és azon tűnődött, hogyan képesek emberek itt élni. Tóth nagydarab, csontos férfi volt, nyugdíjhoz közel álló mérnök, aki egy német tulajdonú gyárban dolgozott középvezetőként, és mindez meglátszott a gyönyörűen karbantartott Golfján, mely most idegenül csillogott a falu apró, szürke házacskái előtt. Minden más is meglepően kicsi volt Siromban, a járda, melyet mintha macskákra méreteztek volna, a kerítés magassága, a kerítés és a ház fala közti kis „szurdok”, amibe apró, fekete színű virágokat ültettek a gondos kezek, a kút kávája az udvarokban, a szúette, barna ablakkeretek, melyek közeiből ki tudja mióta nem törölték ki a port. Tóth a fejét csóválta, mivel fővárosi szeme nem ezekhez a méretekhez szokott, és már azon volt, hogy hagyja a fenébe az egészet, és visszaszáll a kocsiba, felautózik a Mátrába, és eszik valahol egy jó bacsaszeletet, amikor Mravcsik rákiáltott a háta mögül, a kapuból.

A Metszés nevű online csoportban ismerkedtek meg, majd fél éve, és ennyi idő kellett, hogy Tóth összeszedje magát, és rákérdezzen, eljöhet-e Mravcsikékhoz, megnézni a fát.

Azt a fát. 

A teljes novella teljes terjedelmében a Sirom - Palóc mitológia kötetben olvasható, több, a honlapon nem publikált írással együtt. 

Elérhető a Librinél: 

https://www.libri.hu/konyv/szabo_tamas.sirom.html

a Bookline-on:

https://bookline.hu/search/search.action?page=1&searchfield=sirom

továbbá a Libri boltjaiban.